A Tűzmadár első nagylemeze már egy hónapja megvásárolható a zenekar honlapján keresztül, de azzal, hogy most a Hammer ingyenes mellékleteként is beszerezhető az anyag, valószínűleg sokkal több potenciális rajongóhoz fog eljutni ez a klasszikus heavy metalt friss energiákkal játszó csapat. A Jégkorszak albumnak igazság szerint ez már a második változata. 2002 őszén rögzítették először a nagylemez anyagát a srácok, de egy szerencsétlen baleset folytán a teljes felvétel megsemmisült. Az sem lett volna meglepő, ha ennél a pontnál az addig két demót és egy EP-t elkészítő társaság végleg a földbe áll. Kis híja volt, hogy nem így történt. A tagság szinte teljesen kicserélődött, de így egy sokkal stabilabb felállás jött össze és a Tűzmadár új életre kelt. Az album a lemez címét viselő rövid instrumentális bevezetővel indul, majd a Tűzmadár c. nóta következik hagyományos galopp témákkal, helloweenes gyorsulásokkal, ragadozóként vijjogó gitárhangokkal és maidenes gitárszólóval. Schrott Péter énekes a Michael Kiske/Tobias Sammet iskola tagja, bár érdekes módon olykor az Árnyak frontember Molnár Róbertre emlékeztető dark hangszín is kibújik belőle. Pörgős heavy metal az Elveszett nemzedék, itt már egy-két sikoly is feltör Péter torkából. Két dal után az is teljesen nyilvánvaló, hogy a gitárosok - Barócsi Viktor és Kovács Márton - ötletes szólózásaira érdemes lesz végig odafigyelni. A lírai indítású Száműzött következik. Elég hamar beállnak egy unalmas középtempóra, amit az ismét említést érdemelő gitárszóló és a dal végén felbukkanó többszólamú kórus dob fel. A zenekarból egyébként Kőhegyi Bence dobos kivételével mindenki besegít a vokálba. Az egyik kedvencem, a Jégkirály jön ezután. Olyan klasszicista virgázásokat mutatnak benne, hogy csoda. A refrén dallama pedig azonnal beveszi magát az agyba. Kapásból egy finom szólóval indul a dal, majd bejön a tempó a verzék alá. Itt először hallani némi szintetizátort. Sajnos nincs végig egy szinten a nóta, vannak üresjáratok. Kicsit még nyesegettem volna. A Jégkirály hat és fél perce után egy újabb hét perc körüli szám érkezik: a Miért nem én lettem. Elég komor a hangulata a szaggatott riffek okán. Schrott Péter ebben a dalban mutatja a legjobb énektémákat, és most a teljes játékidőt sikerült anyaggal kitölteni. Érett, komoly szerzemény. A Túlvilági üzenet szövegén én még agyaltam volna egy kicsit. Az egyébként univerzális metál klisékben tobzódó dalszövegek helyett itt megpróbálnak valami mondanivalót is belecsempészni a dalba, de a szófordulatok elég suták lettek szerintem. A zene amúgy a Maiden/Helloween vonalon mozog. Aztán ismét egy epikus darab jön: Néró. Péter komolyan beleéli magát az őrült római császár szerepébe. Sajnos a lemez tipikusan magyaros hangzása nem szolgáltat igazságot a nótának, pedig ott van a szeren, amit a srácok összemuzsikálnak itt. A szöveg is teljesen oké. Jóféle Helloween-feeling lengi át az Élünk még-et a karcosabb gitárok ellenére is. A háttérben felbukkanó zongorafutamért és Szűcs Attila sokadik basszuskiállásáért is plusz pont jár. A Csillagfény lírai dallamai zárják le az albumot. Ritkán jönnek be nekem a lassúk, de ez egy igazán remek ballada, nagyon komoly vokális teljesítménnyel. Egy hatásos videóklippel új magyar metal sláger is lehetne belőle. De lehet, hogy anélkül is az lesz. Ahogy a göteborgi fém műfajában a Casketgarden, vagy a bay area-i thrash körében az ózdi Remorse, úgy a Tűzmadár most a hagyományos heavy metalban készített olyan lemezt, ami remekül lett összegyúrva a nagyágyúk által már korábban kikísérletezett összetevőkből. Jó dalok. Hiteles előadás. Igaz, az én szívemhez közelebb áll a másik két banda zenei stílusa, de az ifjú magyar rockerek egyik nagy kedvence lehet rövid időn belül a Tűzmadár.